Igen, én is olvasok klasszikusukat. Nem gyakran, de néha megesik, na de nem szövegelek erről, hanem jöjjön a kritika.
Fülszöveg: „Az öt hajadon leánygyermekkel büszkélkedő Bennet család még nem sejti, hogy a szomszéd birtokot megvásárló ifjú, vagyonos nemesember és legjobb barátja akaratlanul is alaposan felforgatják majd a családtagok hétköznapjait. Mielőtt azonban minden arra érdemes, nemes jellem szerelmére találna, meg kell járnia az önmaga és a másik valódi arcának megismeréséhez vezető rögös utat. Egyhangú hétköznapok és ritka ünnepek, intrika és pletyka, szerelmi incselkedés és féltékeny bosszú története ez, amelyben egy ifjú hölgy eldönti, mindenki eszén túljár, és tűzön-vízen át megtalálja a boldogságát.”
A véletlennek köszönhető, hogy elkezdtem olvasni ezt a könyvet, ugyanis előítéleteim voltak vele szemben a kislánykoromban látott sorozat alapján. A cselekményből semmire nem emlékeztem, összesen annyi maradt meg bennem akkorról, hogy jaj, de untam azt a sorozatot. Ezért is nem kezdtem bele korábban, pedig elég híres, hozzátartozik az alapműveltséghez, meg minden. Végül úgy vettem rá magam az olvasására, hogy előre el nem tervezett módon unokatesóméknál aludtam, és az kettő, akivel egy szobában aludtam még gépezett este, én meg ugyebár unatkoztam, fényben meg nem tudok aludni, ezért eldöntöttem, hogy akkor olvasok. Az egyetlen közelben lévő könyv a Büszkeség és balítélet volt (meg valami zenei szakkönyv, de azt eleve kilőttem), így hát más választásom nem lévén olvasni kezdtem. Egyáltalán nem bántam meg, és remélem, hogy még sok ilyen unalmasnak induló, de gyümölcsöző estében lesz részem.
Először egy kicsit furcsa volt a könyvben a folyamatos magázás és úgy általában az egész hangulata, de nagyon hamar magába szippantott a világ, és körülbelül két oldal után már egyáltalán nem zavart a dolog. Már eleve a kezdés nagyon tetszett, ahol az ötgyerekes, nagyravágyó és ostoba, szóval felettébb szórakoztató családanya győzködi a férjét, hogy látogassa meg az új szomszédot. Mr. Bennet reagálása erre nagyon tetszett, és rögtön tudtam, hogy ebből egy szórakoztató karakter lesz, és szerencsére nem tévedtem.
Ezután szépen lassan megismertem a többi főbb szerepet kapó karaktert. Jane-t, a legidősebb és egyben legszebb Bennet lányt, Elizabeth-et, a következő gyermeket, akinek a szemszögéből végigkövetjük az eseményeket, és aki roppant büszke a jó emberismeretére, de ugyebár a könyv címe Büszkeség és balítélet, ezért még se rendelkezik olyan ítélőképességgel. Ettől független okos lány, szókimondó jellemmel és szórakoztató humorral. A harmadik lány Mary, aki annyira nem kapott sok szerepet, de tudjuk róla, hogy folyton a könyveket bújja, közhelyeket használ és felettébb ostoba. Az utolsó előtti lány Kiitty, aki teljes mértékben a húga, Lydia befolyása alatt áll, és gyakran látogat el a szomszéd településre, Merytonba az ott állomásozó katonákat meglátogatni. A legkisebb, Lydia, pedig cserfes, kacér és neveletlen, aminek majd meg is lesz a következménye.
A férfi főszerepet egy bizonyos Mr. Darcy kapta, aki nagyon gazdag arisztokrata, feltűnően jóképű, ám ezzel együtt gőgös is. Legalábbis Liz szerint az, de én végig bíztam Mr. Darcy jóságában. Ő tipikusan az a karakter, akibe minden lány olvasó pillanatok alatt belehabarodik. Én se nevezhetem magam kivételnek. Okos, jól néz ki, gazdag, becsületes. Lehet ennél vonzóbb férfi főszereplőt elképzelni?
A történet tulajdonképpen kisebb-nagyobb csavarokkal arról szól, hogy hogyan szeret egymásba Mr. Darcy és Elizabeth Bennet. Ez igazán zseniálisan lett megírva, mert hiába tudtam, hogy jó vége lesz, végig azon izgultam, hogy mikor lesz már valami köztük, és mostanában kevés romantikus regény van, ami ilyen hatást váltana ki belőlem.
Voltak jelenetek, amikor a legszívesebben a falba vertem volna a fejem, mint például, amikor Liz kikosarazta Mr. Darcy-t. Nem sok választott el attól, hogy földhöz vágjam a könyvet, de az valahogy a kezemhez tapadt, és csak úgy faltam a sorokat.
Voltak olyan helyzetek is, amikor kuncogtam, pedig ez igazán távol áll tőlem. Ilyen volt az a jelenet, amikor Mrs. Bennet bocsánatot kér Liztől, hogy a napot azzal a kellemetlen Mr. Darcyval kell tölteni, miközben ők már megbeszélték, hogy összeházasodtak.
Mr. Benneten is jót nevettem, aki meg azzal szórakozott, hogy Collinsszal (egy iszonyú ostoba, nevetséges rokon, aki Mr. Bennet halála után a birtokot örökli) levelezett, csak azért, hogy szórakozhasson rajta. Ja, és egyébként a közönséges viselkedésű feleségét is ezzel a hozzáállással viseli el.
Az egyik kedvenc jelenetem volt még, amikor Lady Catherine megfenyegette Lizt, hogy hozzá ne merjen menni Mr. Darcyhoz. Nem igaz, hogy nem vette észre, hogy ezzel csak olajat önt a tűzre. Komolyan, az ő közbeavatkozása nélkül valószínűleg nem is házasodnak össze.
Egy szó, mint száz, ez a könyv zseniális, és bátran ajánlom mindenkinek. Még az olyan menthetetlen fantasy és sci-fi rajongóknak is, mint én. Biztos, nem fog csalódást okozni.
Pont: 5/5
Borító: Annyi borítója van, de akkor most a képen láthatót értékelem :D 5/5
Kedvenc karakter: Mr. Bennet és természetesen Mr. Darcy
Legrosszabb karakter: Ilyen nincs, mindegyik teljesen hiteles volt.
Kedvenc jelenet: Sok van :D De talán Mr. Darcy második lánykérése a favorit :D
Legrosszabb jelenet: Az, amikor az az álszent Wickham megpróbálta befeketíteni Mr. Darcyt, és amikor Liz kikosarazta Mr. Darcyt. Presze ezek is nagyon jól voltak megírva, csak dühös lettem tőlük XD
