Boldog karácsonyt!

Valószínűleg már unjátok, de azért én is szeretnék nagyon boldog karácsonyt kívánni mindenkinek!

Azoknak, akik már nagyon várják a KH folytatását, üzenem, hogy feltöltöttem az új fejezetet a megszokott helyekre, de a meris és a mazsis adminok is emberek, ezért azoknak, akik esetleg már nem bírnak magukkal a blogot javasolnám :)

Életjel

Gondoltam, életjelet adok magamról, ha már egyszer úgyse tanulok. Úgy döntöttem, hogyha már szülinapom van, és holnap úgysincs első órám, akkor most az egyszer engedélyezem magamnak a lustaságot. Aztán ennek a következményeit majd holnaptól komolyan szívni fogom, de most jól érzem magam :D

Az új KH fejezettel sehogy sem állok (na, jó, van másfél A/4-es oldal a füzetemben), és még minimum másfél hétig ez nem is fog változni, ugyanis jövőhét végéig nagyon sok tz-t fogunk írni. Pedig úgy írnám, megvan a fejemben az egész, de egyszerűen nem tudok lelkiismeret-furdalás nélkül huzamosabban odaülni a gép elé, hogy na akkor most írni fogok.

Egyébként már majdnem pontosan tudom, mit fogok csinálni, miután befejeztem a KH-t. Említettem, hogy ki akarom pofozni, ami szerintem azért bele fog telni egy kis időbe, de közben nem akarok semmi komolyabba belekezdeni, írni viszont akarok. Hála egy angol fogalmazásnak, tisztára meseírós hangulatba kerültem, szóval a kedvenc meséimet szeretném átírni néhány rövidebb-hosszabb novellában, meg van egy humoros-romantikus-kaland fantasy regényötletem, aminek tavaly karácsonykor megírtam az első fejezetét, és most újra sok kedvet érzek hozzá :)

Na, de abbahagyom a szövegelést, és mindjárt megyek aludni :D

Eltűnt eredmények

Ma feljövök a blogra, és mit látok? Eltűntek a szavazások eredményei, de ami a legfontosabb, hogy az éppen futó szavazás eredménye is. Ez azért elég kiakasztó, tekintve, hogy amikor legutóbb néztem, már harmincöten szavaztak, és ez egy elég fontos szavazás Nem tudja valaki, hogy ezt vissza lehet-e csinálni valahogy, és hogy ez globális probléma, vagy csak én vagyok szerencsétlen, és egyedül velem történt meg? :S

Mindenesetre szeretnék kérni mindenkit, hogy szavazzon újra, mivel elég valószínű, hogy ezt nem lehet helyreállítani...

*Limo elhúz magában dühöngeni egy sort*

Állapotjelzés

Ez csak egy ilyen kis állapotjelzéses, nem túl sok értelme van poszt, de azért gondoltam, jelzem hogy állok az írással :)

Kábé fél órája befejeztem a következő fejezetet (a harmincharmadikat, szép palindrom szám :D). Ezt húgom nyaggatásának lehet köszönni, hiszen ahogy magamat ismerem, ha rajtam múlott volna, ellébecolom a semmivel az egész őszi szünetet (még meg is fenyegetett, hogyha nem írok, akkor lespoilerezi a Vámpírakadémiát, én meg utálom a spoilereket, szóval...). Úgy döntöttem, csak pénteken rakom fel, mert úgyis csak tíz napja frissítettem, és azt szeretném, hogy nagyjából azonos idő teljen el két fejezet feltöltése között, a következőről meg fogalmam sincs, mikor lesz kész, mivel tanulni is kéne, szombat-vasárnap meg nem leszek otthon. (Megyek Pestre Mazsi-talira, aztán meg barátnőmhöz :D)

A harmincharmadik fejezetről csak annyit, hogy nem túl hosszú, hat oldal. Eredetileg hosszabbra terveztem, NAGYON gonosz függővéggel, de kedves vagyok, és rövidebbre írtam, kevésbé gonosz befejezéssel XD

Ja, és képzeljétek, egyik kedves olvasómtól kaptam borítótervet, amit nagyon köszönök neki ♥

Végezetül egy kis részletecske a következő fejezetből:

"Az anyával folytatott rengeteg edzés után a mentális pajzsom a Képesség használata nélkül is erősebb, mint egy átlagos tehetségű Választottnak, így ha nem is érzékelik bennem a különleges erőt, nem tudhatják biztosan, van-e Képességem vagy sem. Ez az az ütőkártya, az ellenfeleimben keltett bizonytalanság, aminek köszönhettem, hogy Matt terve eddig nem fuccsolt be. A legrosszabb ellenfél nem az, aki iszonyatosan, minden képzeletet felülmúlóan erős Képességhasználó, hanem az, akiről nem vagy tisztában, az-e, mert ennek az információnak a hiányában nem tudsz megfelelő stratégiát felállítani ellene. Ebben a szituációban ez hatványozottan igaz."

Mi legyen a prológussal?

A Kék Harcos már nagyon a vége felé jár, körülbelül hat fejezetet tervezek még, és nem csináltam titkot belőle, hogy miután végeztem, szeretném helyrepofozni a történetet, főleg az elejét, ahol a legtöbb a hiba. Ebben szeretném a segítségeteket kérni, ugyanis nem tudom eldönteni, mihez kezdjek prológus téren.

Sokan írtátok, hogy tetszett a  prológus, és felkeltette az érdeklődéseteket, csakhogy sokan voltak olyanok is, akik túl száraznak és unalmasnak találták, és a statisztikai adatokat figyelembe vélve, akadtak olyanok, akik megijedtek a prológust olvasva.

A kérdésem tehát az lenne, hogy maradjon a mostani prológus, persze kijavítva az esetleges helyesírási és fogalmazási hibákat, írjak egy újat, ami olvasmányosabb (pl., amikor Leának felajánlják az F.F. vezetői székét), vagy hagyjam a csudába az egészet, in medias res módján kezdődjön a történet az első fejezettel, és apránként építsem bele a prológusban található információkat?

Számomra mindhárom megoldás kivitelezhető, de elég elfogult vagyok, így nem tudom megállapítani, melyik a legcélravezetőbb, ezért szeretnék mindenkit megkérni, hogy szavazzon (jobb felső sarok), de kifejtett kommenteknek is nagyon örülnék.

Előre is köszönöm mindenkinek a segítséget :)

Még élek

Ez olyan jelzésféle lenne, hogy bármennyire is nem adok életjelet magamról, még mindig lélegzek és mozgok. A nyár iszonyatosan gyorsan elrepült, és sokkal több lett a programon, mint azt előre sejtettem. Persze olvasni is nagyon sokat olvastam (szerencsére szinte csak nagyon jó könyveket fogtam ki :D), hogy bepótoljam, amit a suli miatt elmulasztottam, így az írásra nem nagyon maradt időm. Most meg elkezdődött a suli, és azt se tudom, hol áll a fejem. Holnap például kémia tézé egy olyan anyagból, aminek a nagy részét három hónapja vettük, ráadásul aki ismer, tudja, mennyire nem szeretem ezt a tantárgyat, így most szinte mindent szívesebben csinálnék, minthogy tanuljak. Azt hiszem, ezt a bejegyzést is azért kezdtem el írni, hogy hitegethessem magam azzal, hogyha nem is tanulok, legalább valami hasznosat csinálok...

Tegnap érkezett egy e-mail egy lánytól, aki nagyon szereti a KH-t, hogy nagyon régen frissítettem, és ugye nem akarom abbahagyni. Itt is üzenném neki, és mindenki másnak, akiben felmerült ez a kérdés, hogy a ritka frissítések ellenére eszem ágában sincs abbahagyni a történet írását, csak sajnos piszok lassú és lusta vagyok, ráadásul még időhiányban is szenvedek. Mindenesetre ez a rövid mail hatalmas löketet és kedvet adott az íráshoz, szóval csak legyek túl ezen a kémia tézén és az első dupla programozásomon (brrr, elég félelmetesen hangzik, és nagyon izgulok, hogy fog menni XD), és megyek írni. Most úgyis olyasmi lesz a fejezetben, amit már nagyon-nagyon régóta tervezgetek, ráadásul ezzel a fejezettel beindul a véghajrá, Fura belegondolni, hogy mennyire kevés van már hátra.

Végezetül egy hosszabb idézettel zárnám egy történetem részletével, ami egyenlőre csak a fejemben létezik. Valamikor a nyáron gépeltem be azért, hogy végre takarodjon a gondolataimból, és koncentrálhassak a KH-ra. Most találtam rá a gépemen, és gondoltam felrakom, hátha megtetszik valakinek. (Magyarul publikálási kényszerem van.)

- Szóval itt vagy – fonta dühösen keresztbe a karját a mellkasa előtt Al, és bezárta maga mögött az ajtót. – Mégis mit gondoltál, mit csinálsz? Attól, hogy a regenerálódó folyamat véget ért még szükséged van pihenésre. Az ilyen sérülések és a szintlépés még belőled is sokat kivesznek, már megtanulhattad volna.

- Sajnálom – vágott bűntudatos képet Zach, bár egyáltalán nem érzett megbánást. Érzékelte ugyan, hogy még nincs csúcsformában, de az új szint kitapasztalása miatt érzett késztetés túl erős volt, és a bátyjáról is el akart feledkezni egy időre.

Látta, ahogy barátnője lassan lehiggadt, hiszen a teste ellazult, és a karját is a törzse mellé engedte.

- Semmi baj – válaszolta Al mosolyogva, és közelebb lépett hozzá. Már csak egy lépésnyire volt tőle, amikor valami megvillant a kezében, és felé vetődött.

Zachnek csak az utolsó pillanatban sikerült felrántania védőpajzsát, ami hárította a felé küldött energiagömböt. Villámgyorsan ellépett a felé vetődő lány elől, a mozdulat közben megragadta annak a csuklóját, és egy ötös szintű fagyasztást ráküldve magához húzta.

- Szép próbálkozás! – mosolygott kedvesen a lányra, majd lehajtotta a fejét, és gyengéden megcsókolta. Csak ezután engedte meg, hogy a mozdulatlanság távozzon Al végtagjaiból.

Al azonnal bizonygatni kezdte, hogy Zach túl fáradt az edzéshez, a mozdulatlanságot fel se vette, a csók hatásáról pedig csak a szeme vidám csillogása árulkodott.

- Majdnem sikerült meglepjelek, pedig ez a közelmúltban sosem fordult elő. Ez is bizonyítja, hogy túl fáradt vagy a komolyabb szinteken való edzéshez. A szimulátor két perc alatt kicsinálna.

- De csak majdnem - nyomta meg az utolsó szót Zach, ennek ellenére nem tiltakozott túl hevesen, amikor Al megfogta a kezét, és a falhoz húzta.

Mindketten leültek a földre, és nekitámasztották a hátukat a fémnek. Zachet jóleső érzéssel töltötte el a falból áradó hűvös, a fejét a vállára támasztó barátnője közelsége pedig megnyugtatta.

- Meséld el, mi a baj! – kérte néhány perc meghitt csend után a lány. – Még te sem vagy olyan őrült, hogy a gyógyulási folyamatból felébredve rögtön a magas szintekhez fenntartott edzőteremhez siess. Ilyet csak akkor teszel, ha valami nyugtalanít vagy bánt, és azt ki akarod űzni a fejedből – magyarázta meg a kérését, mielőtt Zach visszakérdezhetett volna.

A fiú felsóhajtott. Nem akart erről beszélni, de Al már évek óta a barátnője volt, és megérdemelte, hogy megossza vele az érzéseit. Ha neki, aki a világon mindenkinél jobban ismerte nem mondaná el, akkor mégis kinek?

- A bátyámról van szó. A díszszemlén láttam rajta, hogy mohón kutatta a diákok arcát, tehát keresett valakit. Engem. Nyílván megtudta, hogy apám ideküldött, és találkozni akart velem. A jelentéskor halotta a hangomat, belenézett a szemembe, de nem ismert meg, pedig együtt nőttünk fel – fejezte be keserűen.

Al vigasztalóan megszorította a kezét.

- Nagyon sokat változtál az elmúlt négy évben, mióta nem látott, ráadásul a korábbi tanulmányi eredményeid alapján biztos, nem az iskola legjobb tanulói között keresett.

- Ez nem elég mentség.

A lány nem sértődött meg a mogorva szavai hallatán, ami valószínűleg azért volt, mert ezt még mindig jobbnak tartotta, mintha a szimulátorban veszélyeztette volna a testi épségét.

- Tudom, hogy rossz érzés, de ő akkor is a bátyád, és eljött idáig, mert látni akart téged. Mért nem szóltál neki?

- Ott mindenki előtt nem akartam leleplezni a származásomat, az azóta eltelt két napban pedig aludtam.

- Értem. El fogod mondani neki?

Zach elfordította a fejét, hogy ne kelljen a lány szemébe néznie. Al olyan kérdést tett fel, amire nem tudta a választ, és az edzéssel éppen a megválaszolását akarta elodázni.

- Fogalmam sincs. Így, hogy nem ismert fel, megadta a lehetőségét az új életnek, amiben semmi jelentősége nem lenne a valódi származásomnak. A király nem csak azért jött ide, mert hiányoztam neki, annál azért jobban ismerem, hogy ezt tudjam. Rá akar beszélni a hazamenetelre, de az nem az én világom. Sokkal szívesebben lennék névtelen harcos, mint herceg a politika útvesztőjében.

Friss infók a KH-ról, további tervek

Sziasztok!

Biztos észrevettétek, hogy az elmúlt körülbelül fél évben alig frissítettem, amiért főként a sulit lehet okolni. Nagyon sokat kellett tanulni, ami nagyon lefárasztotta az agyamat, és semmi minőségit nem tudtam összehozni, szemetet pedig nem akartam kiadni a kezeim közül :) Na, de most itt a nyár, és minden adott, hogy végre normálisan haladjak a Kék Harcossal.

Az elmúlt néhány napban - valószínűleg az elkövetkezőkben is ezt fogom csinálni - átnéztem a nem túl részletes cselekményvázlatot, amit régebben megírtam, és próbáltam összeegyeztetni az idő közbeni tervváltozásokkal és új ötletekkel, amik a fejemben vannak, valamint azokkal a szálakkal, amiket korábban nem nagyon terveztem bele, csak hirtelen indíttatásból beleszőttem a történet szövetébe. Sajnos, ez utóbbiból elég sok van, de most úgy néz ki, nem hibáztam, amikor kiengedtem őket magamból, mert nem vettem észre semmi drasztikus hibát, sőt így csak érdekesebb lett. Jó, a saját dolgomat megnehezítettem, de már csak néhány részlet hiányzik, és összeáll az egységes egész a fejemben. Ehhez szerintem már nem kell sok, és akkor teljes gőzzel - a német tanulás és a sok olvasás mellett :P - belevethetem magam az írásba.

Ezentúl megpróbálok körülbelül hetente egyszer frissíteni, de ha nem jön össze, nyugodtan szóljatok rám, mert az azt jelenti, hogy erőt vett rajtam a lustaság, és semmiképpen sem az időhiány tehet róla. Persze megyek majd nyáron táborba, nyaralni, esküvőre, barátnőimhez stb., de ilyenkor előre szólok majd, ha kimaradás várható.

Már kérdeztétek többen is, hogy még körülbelül milyen hosszúra tervezem. Jelenleg úgy néz ki, hogy negyvenegy fejezet lesz, de lehetséges, hogy ez változni fog, mert végül mégis ketté szedek egy-egy fejezetet, amit eredetileg egynek szántam, vagy éppen ellenkezőleg, összevonok kettőt.

Nem hiszem, hogy be tudnám fejezni a nyáron, de majd meglátjuk, hátha csoda történik, és mégis sikerül. Azt hiszem, hogy ez főként a lustaságomon múlik, szóval örülnék ha noszogatnátok :)

Hogy mi lesz a KH után? Biztosan tudjátok - már mondtam több mindenkinek is, a  facebookos csoportban is kiírtam -, hogy trilógiára tervezem. Ez a terv nem változott, viszont mielőtt elkezdeném a második részt írni, egy félév legalább el fog telni, mert ki akarom javítani az elsőt, és mást is szeretnék írni.

Rengeteg történetötlet van még a fejemben, de azt hiszem, ezekről korai még egy kicsit beszélni, majd részletesebben akkor fejtem ki, ha már csak két-három fejezet van hátra a KH-ból. Akkor majd összeszedem nektek, amik a legjobban foglalkoztatnak, és a segítségeteket kérem majd ahhoz, hogy melyiket kezdjem el írni. Jelenleg egy női főszereplős sárkányos akciódús, romantikus fantasy és egy férfi főszereplős sci-fi fantasy elemekkel, sok akcióval egy csipetnyi romantikával fűszerezve fészkelte be magát a legjobban a fejembe, de ez addig még simán megváltozhat.

Végezetül pedig egy jó hír a Leo rajongóknak: kezdhettek örülni, mert a következő fejezet Leo szemszöges lesz :D

Könyves blog

Nyitottam egy könyves blogot, amin megosztom veletek, hogy mit gondolok egy-egy könyvről. Eredetileg ugyan úgy terveztem, hogy ide rakom fel a könyvkritikáimat, de aztán rájöttem, hogy jobb, ha különválasztom, mert nem akarom az írós cuccaimmal fárasztani azokat az esetleges olvasókat, akik csak a könyvkritikákra kíváncsiak, és fordítva.

A blogot itt érhetitek el: http://konyvvilag.blogspot.com/

Kae: A démon és a papnő

Már régóta terveztem, hogy elindítom ezt a bejegyzés sorozatot, de valahogy eddig mindig kiment a fejemből. Most viszont végre elkezdem, és várhatóan minden héten egyszer (ha be tudom tartani, akkor pénteken) hozok majd frisst. Gondolom, most már akár el is árulhatom, miről van szó.

Még régebben írtam, hogy a blog színesítése végett írni fogok a kedvenc netes történeteimről. Na, ennek jött el most az ideje :D

Akkor jöjjön is az első sztori. Ez ugyan már befejezett, de akkor is netes.

Kae: A démon és a papnő

„Amikor a halottak szellemei váratlanul elhagyják híveiket, egy szeleburdi fiatal papnő és társa, a lelki békéjéért küzdő démon harcos indul útnak, hogy kiderítsék, mi áll a háttérben – csakhogy küldetésük sikere sem a Szárnyas Korona lovagrendjének, sem néhány tiltott mágiát űző, rejtélyes varázslónak nem áll érdekében.”

Ez a hivatalos leírás. Most pedig jöjjön, amit én gondolok róla.

A két főszereplő Mortua, a papnő és Valian, a démon nagyon szimpatikus. Személy szerint Mortuával pillanatok alatt tudtam azonosulni. Nagyon sokat eszik, iszonyú szeleburdi és nem meglepő módon beleszeret Valianba, valamint a szellemek kegyeltje. Valian a múltja elől menekülő démon, aki megbánta a tetteit, és egy új életet akar kezdeni. Vörös hajú és kék szemű, fehér bőrrel, szóval nagyon cuki. Oké, ha bepipul, elég nagy pusztítást tud végezni, de szerintem akkor is nagyon aranyos :D

Van egy harmadik főszereplő is, aki kicsivel később robban be a történetbe. Ő a titokzatos Lyr, aki a Korona lovagja (ők ellenőrzik az egyházat) és sokáig nem lehet eldönteni róla, hogy jó-e, vagy sem. Bizonyítéknak íme két részlet a történethez írt kritikáimból: „Fura ez a Lyr. Egyszer kezdem megkedvelni, aztán a következő pillanatban már megint nem, majd újra igen, és így tovább. Ez után a fejezet után sincs ez másként.” Kicsivel később: „Lyyyr *láv*” Szóval elég összetett személyiség.

Ott van még Kai is, a gyógyító pap, aki szerelmes Mortuába, és így máris adott egy jó kis szerelmi háromszög. Engem igazából idegesítenek a szerelmi háromszögek, de itt egész jól volt megoldva, mert a lány tudta, mit akar, és nem ez a jajj, de szeretem mindkettőt, és mindketten epekednek utánam, nem tudok választani helyzet állt elő.

Még érdemes szólni egy-két szót Loghor ihn Mortenorról, aki a Korona nagymestere. Na, őt nagyon nem kedveltem, aztán még jobban megutáltam, de aztán elkezdtem tiszteletet érezni iránta.

A többi szereplő is jól ki van dolgozva, egyszer se éreztem azt, hogy egy-egy szereplő csak azért tűnt fel, mert kellett valaki, aki elmond valami fontos infót a főszereplőknek, aztán meg eltűnik és többet nem is lesz szó róluk.

A történet arról szól, hogy a szellemek kezdik elhagyni a papjaikat, sőt még a kegyeltjeiket is, de senki nem tudja, hogy miért. Mortua és Valian nyomozásba kezdenek, és eljutnak egy helyre, ahova a szent papokat temetik. Ott összefutnak egy mágussal (a mágis tiltott dolog ebben a világban), aki elég khmm rossz dolgokat akar csinálni velük, de sikerül megszökniük. Ekkor találkoznak Lyrrel, és a szálak kezdenek egyre bonyolultabbá válni…

Összességében nagyon jó kis történet, és nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, aki szereti a romantikát, a kalandot és a fantasyt, de nem muszáj mindegyiket szeretni, elég csak az egyiket, mert a történet így is garantáltan elvarázsol :)

A történetet itt érhetitek el. Ez itt Kae blogja, ez pedig a történet facebook oldala.

Mindenkinek jó szórakozást kívánok, aki esetleg kedvet kapott az olvasásához!

Mindenféle

Már régen lezárult két szavazás is, csak eddig mindig elfelejtettem kiírni az eredményét.

Ki a kedvenc szereplőd?

Lea	13 (61%)
Leo	5 (23%)
Matt	9 (42%)
Nairi (Lea és Leo anyja)	2 (9%)
Mr. Kayl	0 (0%)
Larry és Perry	1 (4%)
Liz	0 (0%)
Veronica	2 (9%)
Charles	0 (0%)
Mark	1 (4%)
Olivia	0 (0%

Jó érzés tudni, hogy nem szúrtam el a főszereplőmet, és sok mindenki szereti. Matt is rizikófaktor volt, mert már túúl édes (ááá, nem vagyok elfogult a saját kakateremmel XD). Annak meg külön örülök, hogy Leo és Nairi is kapott szavazatot, mert mindkettejüknek elég fontos szerepe van, és én nagyon szeretem őket írni ♥

Melyik szereplővel csináljak interjút?

Lea	1 (12%)
Leo	2 (25%)
Matt	5 (62%)
Olivia	0 (0%)
Liz	0 (0%)

Valamiért nem lepett meg, hogy Mattre ilyen sokan kíváncsiak vagytok XD Az interjú már keszül, csak elég valószínű, hogy kisebb (20-30-as részletekben kerül fel)

Köszönöm, hogy válaszoltatok a kérdéseimre ♥

Raktam is fel egy új kérdést, mert kíváncsi vagyok, hogy nagyjából milyen korúak sz olvasóim :)


Új hírnek számít, hogy elgyengültem, és a Kék Harcos mellett elkezdtem írni egy másik történetet. Azokat, akik megijedtek, hogy így ezentúl még ritkábban fogom frissíteni a KH-t, megnyugtatom, ugyanis ezt a sztorit akkor fogom írni, ha kell egy kis változatosság, vagy ha nem tudom száműzni a gondolataim közül (ez utóbbi miatt kezdtem el írni XD)

Konkrétan egy avatar ficről van szó, ami Zukót helyezi a középpontba, és az Utórengések címet adtam neki. Akit esetleg érdekel, az az oldal tetején, az Utórengések menüpont alatt megtalálja a leírást és a linkeket, ahol el lehet olvasni.

Örülnék neki, hogyha elolvastátok, akkor véleményt is írnátok, mert ez életem első fice, és kíváncsi lennék, hogy mennyire "élethűek" a szereplők és a világ :)


Van egy harmadik dolog is: tegnap lettem egy éves tag a molyon :D Most roppant büszke vagyok magamra, főleg, hogy mostanában viszonylag gyakran látogatom az oldalt :D

Ennyi lettem volna mára :D

Büszkeség és balítélet

Igen, én is olvasok klasszikusukat. Nem gyakran, de néha megesik, na de nem szövegelek erről, hanem jöjjön a kritika.

Fülszöveg: „Az öt hajadon leánygyermekkel büszkélkedő Bennet család még nem sejti, hogy a szomszéd birtokot megvásárló ifjú, vagyonos nemesember és legjobb barátja akaratlanul is alaposan felforgatják majd a családtagok hétköznapjait. Mielőtt azonban minden arra érdemes, nemes jellem szerelmére találna, meg kell járnia az önmaga és a másik valódi arcának megismeréséhez vezető rögös utat. Egyhangú hétköznapok és ritka ünnepek, intrika és pletyka, szerelmi incselkedés és féltékeny bosszú története ez, amelyben egy ifjú hölgy eldönti, mindenki eszén túljár, és tűzön-vízen át megtalálja a boldogságát.”

A véletlennek köszönhető, hogy elkezdtem olvasni ezt a könyvet, ugyanis előítéleteim voltak vele szemben a kislánykoromban látott sorozat alapján. A cselekményből semmire nem emlékeztem, összesen annyi maradt meg bennem akkorról, hogy jaj, de untam azt a sorozatot. Ezért is nem kezdtem bele korábban, pedig elég híres, hozzátartozik az alapműveltséghez, meg minden. Végül úgy vettem rá magam az olvasására, hogy előre el nem tervezett módon unokatesóméknál aludtam, és az kettő, akivel egy szobában aludtam még gépezett este, én meg ugyebár unatkoztam, fényben meg nem tudok aludni, ezért eldöntöttem, hogy akkor olvasok. Az egyetlen közelben lévő könyv a Büszkeség és balítélet volt (meg valami zenei szakkönyv, de azt eleve kilőttem), így hát más választásom nem lévén olvasni kezdtem. Egyáltalán nem bántam meg, és remélem, hogy még sok ilyen unalmasnak induló, de gyümölcsöző estében lesz részem.

Először egy kicsit furcsa volt a könyvben a folyamatos magázás és úgy általában az egész hangulata, de nagyon hamar magába szippantott a világ, és körülbelül két oldal után már egyáltalán nem zavart a dolog. Már eleve a kezdés nagyon tetszett, ahol az ötgyerekes, nagyravágyó és ostoba, szóval felettébb szórakoztató családanya győzködi a férjét, hogy látogassa meg az új szomszédot. Mr. Bennet reagálása erre nagyon tetszett, és rögtön tudtam, hogy ebből egy szórakoztató karakter lesz, és szerencsére nem tévedtem.

Ezután szépen lassan megismertem a többi főbb szerepet kapó karaktert. Jane-t, a legidősebb és egyben legszebb Bennet lányt, Elizabeth-et, a következő gyermeket, akinek a szemszögéből végigkövetjük az eseményeket, és aki roppant büszke a jó emberismeretére, de ugyebár a könyv címe Büszkeség és balítélet, ezért még se rendelkezik olyan ítélőképességgel. Ettől független okos lány, szókimondó jellemmel és szórakoztató humorral. A harmadik lány Mary, aki annyira nem kapott sok szerepet, de tudjuk róla, hogy folyton a könyveket bújja, közhelyeket használ és felettébb ostoba. Az utolsó előtti lány Kiitty, aki teljes mértékben a húga, Lydia befolyása alatt áll, és gyakran látogat el a szomszéd településre, Merytonba az ott állomásozó katonákat meglátogatni. A legkisebb, Lydia, pedig cserfes, kacér és neveletlen, aminek majd meg is lesz a következménye.

A férfi főszerepet egy bizonyos Mr. Darcy kapta, aki nagyon gazdag arisztokrata, feltűnően jóképű, ám ezzel együtt gőgös is. Legalábbis Liz szerint az, de én végig bíztam Mr. Darcy jóságában. Ő tipikusan az a karakter, akibe minden lány olvasó pillanatok alatt belehabarodik. Én se nevezhetem magam kivételnek. Okos, jól néz ki, gazdag, becsületes. Lehet ennél vonzóbb férfi főszereplőt elképzelni?

A történet tulajdonképpen kisebb-nagyobb csavarokkal arról szól, hogy hogyan szeret egymásba Mr. Darcy és Elizabeth Bennet. Ez igazán zseniálisan lett megírva, mert hiába tudtam, hogy jó vége lesz, végig azon izgultam, hogy mikor lesz már valami köztük, és mostanában kevés romantikus regény van, ami ilyen hatást váltana ki belőlem.

Voltak jelenetek, amikor a legszívesebben a falba vertem volna a fejem, mint például, amikor Liz kikosarazta Mr. Darcy-t. Nem sok választott el attól, hogy földhöz vágjam a könyvet, de az valahogy a kezemhez tapadt, és csak úgy faltam a sorokat.

Voltak olyan helyzetek is, amikor kuncogtam, pedig ez igazán távol áll tőlem. Ilyen volt az a jelenet, amikor Mrs. Bennet bocsánatot kér Liztől, hogy a napot azzal a kellemetlen Mr. Darcyval kell tölteni, miközben ők már megbeszélték, hogy összeházasodtak.

Mr. Benneten is jót nevettem, aki meg azzal szórakozott, hogy Collinsszal (egy iszonyú ostoba, nevetséges rokon, aki Mr. Bennet halála után a birtokot örökli) levelezett, csak azért, hogy szórakozhasson rajta. Ja, és egyébként a közönséges viselkedésű feleségét is ezzel a hozzáállással viseli el.

Az egyik kedvenc jelenetem volt még, amikor Lady Catherine megfenyegette Lizt, hogy hozzá ne merjen menni Mr. Darcyhoz. Nem igaz, hogy nem vette észre, hogy ezzel csak olajat önt a tűzre. Komolyan, az ő közbeavatkozása nélkül valószínűleg nem is házasodnak össze.

Egy szó, mint száz, ez a könyv zseniális, és bátran ajánlom mindenkinek. Még az olyan menthetetlen fantasy és sci-fi rajongóknak is, mint én. Biztos, nem fog csalódást okozni.

Pont: 5/5

Borító: Annyi borítója van, de akkor most a képen láthatót értékelem :D 5/5

Kedvenc karakter: Mr. Bennet és természetesen Mr. Darcy

Legrosszabb karakter: Ilyen nincs, mindegyik teljesen hiteles volt.

Kedvenc jelenet: Sok van :D De talán Mr. Darcy második lánykérése a favorit :D

Legrosszabb jelenet: Az, amikor az az álszent Wickham megpróbálta befeketíteni Mr. Darcyt, és amikor Liz kikosarazta Mr. Darcyt. Presze ezek is nagyon jól voltak megírva, csak dühös lettem tőlük XD