első könyvkritika

Jelentem megvan az első kiszemeltem az online íródó történetek ajánlgatása szempontjából (ez aztán jó értelmes mondat lett) Nem árulom el, hogy konkrétan melyik az a történet, az legyen meglepetés, de annyit leírok, hogy lááááááv L. A. Jujj, mint Los Angeles XD Az írótól kérdezném, hogy már rájött-e az összefüggésre, mert szerintem ebből kitalálta, hogy az ő történetéről fogok nem túl értelmesen ömlengeni XD

Addig is itt van az első könyvkritika, amit még régebben írtam egy sorozat magyarul megjelent köteteihez:

Percy Jackson és az olimposziak sorozat

Ez egy olyan sorozat, amit ha egyszer valaki elkezd olvasni, akkor nem, vagy csak nagyon nehezen tud abbahagyni. Szerintem ezek a könyvek szórakoztatók bármilyen korú és nemű olvasó számára. Na, de nem rizsázok tovább, hanem belevágok a konkrét élményismertetőbe.

Vigyázat, innen spoilereket tartalmaz!

Összefoglaló a történetről a saját szavaimmal:

Percy Jackson hiperaktív, diszlexiás fiú, akiről a pörgő események folyamában kiderül, hogy félisten, méghozzá nem is akármilyen. A nagy triász egyik tagjának, Poszeidonnak a tenger istenének fia.

Az első részben azzal gyanúsítják meg Percy-t, hogy ő lopta el Zeusz villámát, ám a legvégén kiderül, hogy az igazi tolvaj Luke volt, Hermész fia, aki azt akarta, hogy háború törjön ki az istenek között. Miközben Percy a Félvér Táborba igyekszik (ott képezik ki a félisteneket) Hádész elrabolja a kedves főszereplőnk anyját. Percy természetesen elindul az Alvilágba szatír védelmezőjével, Groverrel, és egy kalandvágyó ifjú félistennel, Athene lányával, Annabethszel. Természetesen nagyon sok mindenen keresztülmennek a kaland közben, ráadásul a vállukra nehezedik az a bizonyos villámlopás eset is…

A második részben Percy és Annabeth ki akarja szabadítani Grovert, aki egy küklopsz fogságába esett. Ráadásul az Arany gyapjút is vissza kell szerezniük, hogy meggyógyítsák a Félvér Tábort körülvevő mágikus határt, ami távol tartja a szörnyeket (mert azok is vannak, és vonzzák őket a félistenek). Ha ez még nem lenne elég, kiderül, hogy Luke és még sok áruló félisten Kronosz, a gonosz titánkirály szolgája, és meg akarják dönteni az olmposziakat.

A harmadik részben egyre sűrűsödnek a szálak, és annyi minden történik, hogy azt nehéz leírni. Mindenesetre annyit elárulok, hogy előkeveredik két Hádész gyerek, az eget tartó Atlasz és Artemisz szüzességet fogadott vadászai is, ráadásul Kronosz is szövögeti a terveit. Ja, és természetesen a gonosz legfőbb csatlósa, Luke se maradhatott ki a kötetből.

Na, ennyi lenne a magyarul megjelent kötetek tartalma. Persze közel sem lőttem le minden poént, hogyha valaki ezután olvassa el, érje egy nagyrakatnyi meglepetés.

Mind a három kötetet néhány egyszerű szóval lehetne jellemezni: humoros, pörgő, akciódús, fordulatos, kiszámíthatatlan és szenzációs.

A személyes kedvencem egyébként a harmadik rész, de a másik két kötet csak hajszálra lemaradva követi.

Az első kötetet véletlenszerűen felcsaptam, és kiírtam néhány sort ízelítőnek, de ez közel sem alkot teljes képet:

Tudod, az a helyzet, hogy az ilyen túrákon mindig történik velem valami. Mint ötödikben is, amikor az előző iskolámmal elmentünk a saratogai csatatérre, és adódott egy kisebb balesetem a forradalom egyik ágyújával. Nem is az iskolabuszra céloztam, mégis kicsaptak. És azelőtt, negyedikes koromban, amikor a Tengervilág cápamedencéje mögött a kulisszatitkokba avattak be minket. Meghúztam egy emelőrudat. Pontosabban nem a megfelelő emelőrudat húztam meg, mire az osztály váratlan, ámde gyors úszásra kényszerült.