Boldog húsvétot!

Oké, ez a cím elég gyökér, tekintve hogy miről fog szólni a bejegyzés, de nem tudtam, azt írjam-e ki, hogy felraktam a megszokott a helyekre a Kék Harcos végét, vagy a további terveket, együtt meg túl hosszú lett volna, szóval maradt ez, így húsvét végén. Én sajnos nem úsztam meg a büdös kölnit, de remélem, van olyan, aki szerencsésebb volt nálam :)

És akkor térjünk rá a lényegre.

Mint tudjátok, befejeztem a Kék Harcost, és elég furcsa érzés. Már elég régóta írom (olyan régóta, hogy egyszer-kétszer elgondolkoztam, sikerül-e befejeznem valaha is), így egyszerre örülök, hogy sikerült befejezni, és szomorú is vagyok, mert nagyon a szívemhez nőtt a történet a szereplőkkel együtt.

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki biztatott a történet írása közben és a sok-sok kritikát, legyen az pozitív vagy negatív, bármennyire is sablonosan hangzik, mindegyik nagyon sokat jelentett. Neveket inkább nem mondok, magamat ismerve úgyis kihagynék valaki fontosat, megsérteni meg nem akarok senkit :) Azoknak is köszönöm, akik bár nem írtak véleményt, de végigolvasták a történetet :)

Most pedig jöjjön egy-két statisztikai adat, csak mert szeretem őket :P

- a fejezetek száma harminchét + a prológus és az epilógus

- szavak száma 127 776

- legkedvencebb kötőszavam a hogy 3896-szor szerepel (tudom, egy kicsit sok, igyekszem dolgozni a problémám XD)

- legtöbbször Matt neve szerepel a történetben, pontosan 444-szer

Már említettem néhányszor, hogy van folytatás ötletem, viszont azt nem akarom megírni, amíg az elsőt ki nem pofoztam, mert nem akarok egy lukacsos, hibákkal teli első részre építeni. Őszintén szólva, kaptam olyan kritikákat, amiken elgondolkoztam, hogy egyáltalán érdemes-e energiát fecsérelni ebbe, ezért kiraktam szavazásba. Ha megszavazzátok, akkor kijavítom az első részt, és megírom a folytatást. Ez viszont nem most lesz, kell egy kis idő, amíg leülepszik a történet, és objektívebben tudom olvasni, ráadásul mást is szeretnék írni. (Ez a kis idő a terveim szerint legalább hat hónapot jelent.)

Hogy mi is az a más? Sok történetötletem van, egyik sem túl kiforrott, de jelenleg van kettő, amikkel nagyon szeretnék foglalkozni, és szeretném kikérni a véleményeteket, hogy titeket melyik ötlet érdekel jobban :)

Nevek még nem nagyon vannak, abban nagyon béna vagyok, és leírásban se vagyok valami jó, de azért remélem, ki tudjátok hámozni, mire gondoltam.

A rendhagyó viadal (ez csak munkacím, amíg nem jut eszembe jobb)

Egy óriási birodalom királya annak a hercegnek ígéri egy szem lánya kezét, aki a csapatával együtt kiállja az általa kitalált próbákat és megpróbáltatásokat. Természetesen szinte minden környező ország királya elküldi a fiát szerencsét próbálni. Nincs ez máshogy Niamerben sem. A főszereplőnk, Iris (szintén nem végleges név) niameri kalandor és kincsvadász, nem mellesleg tehetséges a mágiahasználatban a niameri herceg csapatának tagja lesz, bár nem nagyon fűlik hozzá a foga. A csapathoz tartozik még egy fiatal, zárkózott niameri testőr, akivel Irisszel az első pillanattól utálják egymást, egy kissé bohókás gyógyító és egy sokat látott veterán. A történet az ő megpróbáltatásaikról és súrlódásaikról szól, de nem kell semmi véresen komolyra gondolni.

elbeszélő mód: E/1, Iris szemszöge

kategóriák: középkorias fantasy, mágia, kaland, romantika, és talán humor is, bár hogy mennyire tudok humorosat írni, az majd elválik

Ollea (szintén csak munkacím)

Crystal (nem végleges név) egy különös esemény folytán a huszonegyedik századi New Yorkból egy teljesen más világba, Olleába csöppen. Ebben a világban a hierarchia a mágiára épül, és egy értelmes, mágikus fajra, akiket a mágusok évezredekkel a történet előtt tárgyakba zártak. Ennek a fajnak a tagjai csak akkor veheti fel az eredeti alakjukat, ha szövetséget köt egy mágussal, és az előhívja őket. A mágusok ezekkel a lényekkel harcolnak egymással. A faj két lénycsoportra különül: a sötétekére és a világosakéra. A technológia fejlettebb, mint a Földön. Ollea nagy részét ugyanaz a birodalom uralja, aminek élén egy zsarnok királynő áll (az ő országában a sötét lényekkel kötöttek szövetséget), aki tud a Föld létezéséről, és le akarja igázni, csakhogy a teleportálás nem olyan egyszerű. Csak a világos lények egyedei közül néhány képes rá, de ők nem hajlandóak segíteni a királynőnek. Amikor Crystal Olleába érkezik, találkozik a lázadókkal és azoknak az országoknak a képviselőivel, amiket a zsarnok királynő még nem igázott le. Ő mindenáron vissza akar térni a Földre, de nem tud, mert az egyetlen mágus, akinek a szövetséges lénye tud világok között teleportálni, akció közben eltűnt. Ha haza akar jutni, Crystal kénytelen segíteni a lázadóknak, de minél tovább marad Olleában, annál inkább átérzi annak a fontosságát, hogy a királynő tervét megakadályozzák, és az egyik lázadó, Vincent (ez viszont végleges név :D) szép fokozatosan jobban a szívéhez nő, mint kellene.

elbeszélő mód: E/1, Crystal szemszöge

kategória: fantasy, NAGYON minimális sci-fi, akció/kaland, romantika

Köszönöm, hogy végigolvastátok a sületlenségemet, és várom a szavazataitokat :)