SZB+KH

Frissítettem az SZB-t (ez lett a Szuperhős a barátom rövidítése, mindenkinek köszönöm, aki hozzászólt az előző bejegyzéshez ;)). Az új fejezet még nincs kész, mert azt a valami mást írtam (már nincs messze annak a lelepleződése, hogy mi az a valami más, ha esetleg valaki kíváncsi rá), de már a nagyja megvan, és szerintem kész leszek jövőhét szerdára. Azért nem biztos, mert holnap megyek barátnőmhöz Pestre (és Mazsi talira :D), de szerintem be fogom tudni fejezni :)

A Kék Harcossal kapcsolatos szavazás lezárult, és huszonkilencből huszonhatan szavaztatok arra, hogy érdemes tovább foglalkozni a történettel. Nagyon köszönöm azoknak, akik szavaztak ♥ Úgy döntöttem, hogy akkor foglalkozok is vele még. Én is nagyon szeretem, nehéz lenne végleg elengedni, és az is rásegített, hogy ti is érdemesnek tartjátok a KH-t a további energiabefektetésre :) Terveim szerint először kijavítom az első részt, miután befejeztem az SZB-t, és aztán írom meg a folytatást.

Boldog húsvétot!

Oké, ez a cím elég gyökér, tekintve hogy miről fog szólni a bejegyzés, de nem tudtam, azt írjam-e ki, hogy felraktam a megszokott a helyekre a Kék Harcos végét, vagy a további terveket, együtt meg túl hosszú lett volna, szóval maradt ez, így húsvét végén. Én sajnos nem úsztam meg a büdös kölnit, de remélem, van olyan, aki szerencsésebb volt nálam :)

És akkor térjünk rá a lényegre.

Mint tudjátok, befejeztem a Kék Harcost, és elég furcsa érzés. Már elég régóta írom (olyan régóta, hogy egyszer-kétszer elgondolkoztam, sikerül-e befejeznem valaha is), így egyszerre örülök, hogy sikerült befejezni, és szomorú is vagyok, mert nagyon a szívemhez nőtt a történet a szereplőkkel együtt.

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki biztatott a történet írása közben és a sok-sok kritikát, legyen az pozitív vagy negatív, bármennyire is sablonosan hangzik, mindegyik nagyon sokat jelentett. Neveket inkább nem mondok, magamat ismerve úgyis kihagynék valaki fontosat, megsérteni meg nem akarok senkit :) Azoknak is köszönöm, akik bár nem írtak véleményt, de végigolvasták a történetet :)

Most pedig jöjjön egy-két statisztikai adat, csak mert szeretem őket :P

- a fejezetek száma harminchét + a prológus és az epilógus

- szavak száma 127 776

- legkedvencebb kötőszavam a hogy 3896-szor szerepel (tudom, egy kicsit sok, igyekszem dolgozni a problémám XD)

- legtöbbször Matt neve szerepel a történetben, pontosan 444-szer

Már említettem néhányszor, hogy van folytatás ötletem, viszont azt nem akarom megírni, amíg az elsőt ki nem pofoztam, mert nem akarok egy lukacsos, hibákkal teli első részre építeni. Őszintén szólva, kaptam olyan kritikákat, amiken elgondolkoztam, hogy egyáltalán érdemes-e energiát fecsérelni ebbe, ezért kiraktam szavazásba. Ha megszavazzátok, akkor kijavítom az első részt, és megírom a folytatást. Ez viszont nem most lesz, kell egy kis idő, amíg leülepszik a történet, és objektívebben tudom olvasni, ráadásul mást is szeretnék írni. (Ez a kis idő a terveim szerint legalább hat hónapot jelent.)

Hogy mi is az a más? Sok történetötletem van, egyik sem túl kiforrott, de jelenleg van kettő, amikkel nagyon szeretnék foglalkozni, és szeretném kikérni a véleményeteket, hogy titeket melyik ötlet érdekel jobban :)

Nevek még nem nagyon vannak, abban nagyon béna vagyok, és leírásban se vagyok valami jó, de azért remélem, ki tudjátok hámozni, mire gondoltam.

A rendhagyó viadal (ez csak munkacím, amíg nem jut eszembe jobb)

Egy óriási birodalom királya annak a hercegnek ígéri egy szem lánya kezét, aki a csapatával együtt kiállja az általa kitalált próbákat és megpróbáltatásokat. Természetesen szinte minden környező ország királya elküldi a fiát szerencsét próbálni. Nincs ez máshogy Niamerben sem. A főszereplőnk, Iris (szintén nem végleges név) niameri kalandor és kincsvadász, nem mellesleg tehetséges a mágiahasználatban a niameri herceg csapatának tagja lesz, bár nem nagyon fűlik hozzá a foga. A csapathoz tartozik még egy fiatal, zárkózott niameri testőr, akivel Irisszel az első pillanattól utálják egymást, egy kissé bohókás gyógyító és egy sokat látott veterán. A történet az ő megpróbáltatásaikról és súrlódásaikról szól, de nem kell semmi véresen komolyra gondolni.

elbeszélő mód: E/1, Iris szemszöge

kategóriák: középkorias fantasy, mágia, kaland, romantika, és talán humor is, bár hogy mennyire tudok humorosat írni, az majd elválik

Ollea (szintén csak munkacím)

Crystal (nem végleges név) egy különös esemény folytán a huszonegyedik századi New Yorkból egy teljesen más világba, Olleába csöppen. Ebben a világban a hierarchia a mágiára épül, és egy értelmes, mágikus fajra, akiket a mágusok évezredekkel a történet előtt tárgyakba zártak. Ennek a fajnak a tagjai csak akkor veheti fel az eredeti alakjukat, ha szövetséget köt egy mágussal, és az előhívja őket. A mágusok ezekkel a lényekkel harcolnak egymással. A faj két lénycsoportra különül: a sötétekére és a világosakéra. A technológia fejlettebb, mint a Földön. Ollea nagy részét ugyanaz a birodalom uralja, aminek élén egy zsarnok királynő áll (az ő országában a sötét lényekkel kötöttek szövetséget), aki tud a Föld létezéséről, és le akarja igázni, csakhogy a teleportálás nem olyan egyszerű. Csak a világos lények egyedei közül néhány képes rá, de ők nem hajlandóak segíteni a királynőnek. Amikor Crystal Olleába érkezik, találkozik a lázadókkal és azoknak az országoknak a képviselőivel, amiket a zsarnok királynő még nem igázott le. Ő mindenáron vissza akar térni a Földre, de nem tud, mert az egyetlen mágus, akinek a szövetséges lénye tud világok között teleportálni, akció közben eltűnt. Ha haza akar jutni, Crystal kénytelen segíteni a lázadóknak, de minél tovább marad Olleában, annál inkább átérzi annak a fontosságát, hogy a királynő tervét megakadályozzák, és az egyik lázadó, Vincent (ez viszont végleges név :D) szép fokozatosan jobban a szívéhez nő, mint kellene.

elbeszélő mód: E/1, Crystal szemszöge

kategória: fantasy, NAGYON minimális sci-fi, akció/kaland, romantika

Köszönöm, hogy végigolvastátok a sületlenségemet, és várom a szavazataitokat :)

Visszatértem :D

Bizony, még mindig élek, csak nagyon el vagyok/voltam havazva. Ettől függetlenül most végre frissítettem a Kék Harcost, lehet olvasni amint az adminok felengedik, vagy akár a blogomon már most rögtön :) Ez egyébként az utolsó előtti fejezet :)

Még nagyobb hír, hogy nem csak egyszerűen frissítettem, hanem múlthét szombaton be is fejeztem a történetet.Elég fura érzés, mert bár ez a második sztori, amit befejeztem (az első a Max volt, hátha emlékszik még rá valaki :)) mégis nagyon nagy jelentősége van, hiszen már több mint két éve volt, hogy elkezdtem írni, és elég sokat foglalkoztam vele Még hagyom egy kicsit ülepedni magamban ezt a "jujj, most komolyan vége van" érzést, és miután felraktam az utolsó fejezetet és az epilógust, írok a további terveimről :)

Állapotjelzés

Ez csak egy ilyen kis állapotjelzéses, nem túl sok értelme van poszt, de azért gondoltam, jelzem hogy állok az írással :)

Kábé fél órája befejeztem a következő fejezetet (a harmincharmadikat, szép palindrom szám :D). Ezt húgom nyaggatásának lehet köszönni, hiszen ahogy magamat ismerem, ha rajtam múlott volna, ellébecolom a semmivel az egész őszi szünetet (még meg is fenyegetett, hogyha nem írok, akkor lespoilerezi a Vámpírakadémiát, én meg utálom a spoilereket, szóval...). Úgy döntöttem, csak pénteken rakom fel, mert úgyis csak tíz napja frissítettem, és azt szeretném, hogy nagyjából azonos idő teljen el két fejezet feltöltése között, a következőről meg fogalmam sincs, mikor lesz kész, mivel tanulni is kéne, szombat-vasárnap meg nem leszek otthon. (Megyek Pestre Mazsi-talira, aztán meg barátnőmhöz :D)

A harmincharmadik fejezetről csak annyit, hogy nem túl hosszú, hat oldal. Eredetileg hosszabbra terveztem, NAGYON gonosz függővéggel, de kedves vagyok, és rövidebbre írtam, kevésbé gonosz befejezéssel XD

Ja, és képzeljétek, egyik kedves olvasómtól kaptam borítótervet, amit nagyon köszönök neki ♥

Végezetül egy kis részletecske a következő fejezetből:

"Az anyával folytatott rengeteg edzés után a mentális pajzsom a Képesség használata nélkül is erősebb, mint egy átlagos tehetségű Választottnak, így ha nem is érzékelik bennem a különleges erőt, nem tudhatják biztosan, van-e Képességem vagy sem. Ez az az ütőkártya, az ellenfeleimben keltett bizonytalanság, aminek köszönhettem, hogy Matt terve eddig nem fuccsolt be. A legrosszabb ellenfél nem az, aki iszonyatosan, minden képzeletet felülmúlóan erős Képességhasználó, hanem az, akiről nem vagy tisztában, az-e, mert ennek az információnak a hiányában nem tudsz megfelelő stratégiát felállítani ellene. Ebben a szituációban ez hatványozottan igaz."

Még élek

Ez olyan jelzésféle lenne, hogy bármennyire is nem adok életjelet magamról, még mindig lélegzek és mozgok. A nyár iszonyatosan gyorsan elrepült, és sokkal több lett a programon, mint azt előre sejtettem. Persze olvasni is nagyon sokat olvastam (szerencsére szinte csak nagyon jó könyveket fogtam ki :D), hogy bepótoljam, amit a suli miatt elmulasztottam, így az írásra nem nagyon maradt időm. Most meg elkezdődött a suli, és azt se tudom, hol áll a fejem. Holnap például kémia tézé egy olyan anyagból, aminek a nagy részét három hónapja vettük, ráadásul aki ismer, tudja, mennyire nem szeretem ezt a tantárgyat, így most szinte mindent szívesebben csinálnék, minthogy tanuljak. Azt hiszem, ezt a bejegyzést is azért kezdtem el írni, hogy hitegethessem magam azzal, hogyha nem is tanulok, legalább valami hasznosat csinálok...

Tegnap érkezett egy e-mail egy lánytól, aki nagyon szereti a KH-t, hogy nagyon régen frissítettem, és ugye nem akarom abbahagyni. Itt is üzenném neki, és mindenki másnak, akiben felmerült ez a kérdés, hogy a ritka frissítések ellenére eszem ágában sincs abbahagyni a történet írását, csak sajnos piszok lassú és lusta vagyok, ráadásul még időhiányban is szenvedek. Mindenesetre ez a rövid mail hatalmas löketet és kedvet adott az íráshoz, szóval csak legyek túl ezen a kémia tézén és az első dupla programozásomon (brrr, elég félelmetesen hangzik, és nagyon izgulok, hogy fog menni XD), és megyek írni. Most úgyis olyasmi lesz a fejezetben, amit már nagyon-nagyon régóta tervezgetek, ráadásul ezzel a fejezettel beindul a véghajrá, Fura belegondolni, hogy mennyire kevés van már hátra.

Végezetül egy hosszabb idézettel zárnám egy történetem részletével, ami egyenlőre csak a fejemben létezik. Valamikor a nyáron gépeltem be azért, hogy végre takarodjon a gondolataimból, és koncentrálhassak a KH-ra. Most találtam rá a gépemen, és gondoltam felrakom, hátha megtetszik valakinek. (Magyarul publikálási kényszerem van.)

- Szóval itt vagy – fonta dühösen keresztbe a karját a mellkasa előtt Al, és bezárta maga mögött az ajtót. – Mégis mit gondoltál, mit csinálsz? Attól, hogy a regenerálódó folyamat véget ért még szükséged van pihenésre. Az ilyen sérülések és a szintlépés még belőled is sokat kivesznek, már megtanulhattad volna.

- Sajnálom – vágott bűntudatos képet Zach, bár egyáltalán nem érzett megbánást. Érzékelte ugyan, hogy még nincs csúcsformában, de az új szint kitapasztalása miatt érzett késztetés túl erős volt, és a bátyjáról is el akart feledkezni egy időre.

Látta, ahogy barátnője lassan lehiggadt, hiszen a teste ellazult, és a karját is a törzse mellé engedte.

- Semmi baj – válaszolta Al mosolyogva, és közelebb lépett hozzá. Már csak egy lépésnyire volt tőle, amikor valami megvillant a kezében, és felé vetődött.

Zachnek csak az utolsó pillanatban sikerült felrántania védőpajzsát, ami hárította a felé küldött energiagömböt. Villámgyorsan ellépett a felé vetődő lány elől, a mozdulat közben megragadta annak a csuklóját, és egy ötös szintű fagyasztást ráküldve magához húzta.

- Szép próbálkozás! – mosolygott kedvesen a lányra, majd lehajtotta a fejét, és gyengéden megcsókolta. Csak ezután engedte meg, hogy a mozdulatlanság távozzon Al végtagjaiból.

Al azonnal bizonygatni kezdte, hogy Zach túl fáradt az edzéshez, a mozdulatlanságot fel se vette, a csók hatásáról pedig csak a szeme vidám csillogása árulkodott.

- Majdnem sikerült meglepjelek, pedig ez a közelmúltban sosem fordult elő. Ez is bizonyítja, hogy túl fáradt vagy a komolyabb szinteken való edzéshez. A szimulátor két perc alatt kicsinálna.

- De csak majdnem - nyomta meg az utolsó szót Zach, ennek ellenére nem tiltakozott túl hevesen, amikor Al megfogta a kezét, és a falhoz húzta.

Mindketten leültek a földre, és nekitámasztották a hátukat a fémnek. Zachet jóleső érzéssel töltötte el a falból áradó hűvös, a fejét a vállára támasztó barátnője közelsége pedig megnyugtatta.

- Meséld el, mi a baj! – kérte néhány perc meghitt csend után a lány. – Még te sem vagy olyan őrült, hogy a gyógyulási folyamatból felébredve rögtön a magas szintekhez fenntartott edzőteremhez siess. Ilyet csak akkor teszel, ha valami nyugtalanít vagy bánt, és azt ki akarod űzni a fejedből – magyarázta meg a kérését, mielőtt Zach visszakérdezhetett volna.

A fiú felsóhajtott. Nem akart erről beszélni, de Al már évek óta a barátnője volt, és megérdemelte, hogy megossza vele az érzéseit. Ha neki, aki a világon mindenkinél jobban ismerte nem mondaná el, akkor mégis kinek?

- A bátyámról van szó. A díszszemlén láttam rajta, hogy mohón kutatta a diákok arcát, tehát keresett valakit. Engem. Nyílván megtudta, hogy apám ideküldött, és találkozni akart velem. A jelentéskor halotta a hangomat, belenézett a szemembe, de nem ismert meg, pedig együtt nőttünk fel – fejezte be keserűen.

Al vigasztalóan megszorította a kezét.

- Nagyon sokat változtál az elmúlt négy évben, mióta nem látott, ráadásul a korábbi tanulmányi eredményeid alapján biztos, nem az iskola legjobb tanulói között keresett.

- Ez nem elég mentség.

A lány nem sértődött meg a mogorva szavai hallatán, ami valószínűleg azért volt, mert ezt még mindig jobbnak tartotta, mintha a szimulátorban veszélyeztette volna a testi épségét.

- Tudom, hogy rossz érzés, de ő akkor is a bátyád, és eljött idáig, mert látni akart téged. Mért nem szóltál neki?

- Ott mindenki előtt nem akartam leleplezni a származásomat, az azóta eltelt két napban pedig aludtam.

- Értem. El fogod mondani neki?

Zach elfordította a fejét, hogy ne kelljen a lány szemébe néznie. Al olyan kérdést tett fel, amire nem tudta a választ, és az edzéssel éppen a megválaszolását akarta elodázni.

- Fogalmam sincs. Így, hogy nem ismert fel, megadta a lehetőségét az új életnek, amiben semmi jelentősége nem lenne a valódi származásomnak. A király nem csak azért jött ide, mert hiányoztam neki, annál azért jobban ismerem, hogy ezt tudjam. Rá akar beszélni a hazamenetelre, de az nem az én világom. Sokkal szívesebben lennék névtelen harcos, mint herceg a politika útvesztőjében.

Friss infók a KH-ról, további tervek

Sziasztok!

Biztos észrevettétek, hogy az elmúlt körülbelül fél évben alig frissítettem, amiért főként a sulit lehet okolni. Nagyon sokat kellett tanulni, ami nagyon lefárasztotta az agyamat, és semmi minőségit nem tudtam összehozni, szemetet pedig nem akartam kiadni a kezeim közül :) Na, de most itt a nyár, és minden adott, hogy végre normálisan haladjak a Kék Harcossal.

Az elmúlt néhány napban - valószínűleg az elkövetkezőkben is ezt fogom csinálni - átnéztem a nem túl részletes cselekményvázlatot, amit régebben megírtam, és próbáltam összeegyeztetni az idő közbeni tervváltozásokkal és új ötletekkel, amik a fejemben vannak, valamint azokkal a szálakkal, amiket korábban nem nagyon terveztem bele, csak hirtelen indíttatásból beleszőttem a történet szövetébe. Sajnos, ez utóbbiból elég sok van, de most úgy néz ki, nem hibáztam, amikor kiengedtem őket magamból, mert nem vettem észre semmi drasztikus hibát, sőt így csak érdekesebb lett. Jó, a saját dolgomat megnehezítettem, de már csak néhány részlet hiányzik, és összeáll az egységes egész a fejemben. Ehhez szerintem már nem kell sok, és akkor teljes gőzzel - a német tanulás és a sok olvasás mellett :P - belevethetem magam az írásba.

Ezentúl megpróbálok körülbelül hetente egyszer frissíteni, de ha nem jön össze, nyugodtan szóljatok rám, mert az azt jelenti, hogy erőt vett rajtam a lustaság, és semmiképpen sem az időhiány tehet róla. Persze megyek majd nyáron táborba, nyaralni, esküvőre, barátnőimhez stb., de ilyenkor előre szólok majd, ha kimaradás várható.

Már kérdeztétek többen is, hogy még körülbelül milyen hosszúra tervezem. Jelenleg úgy néz ki, hogy negyvenegy fejezet lesz, de lehetséges, hogy ez változni fog, mert végül mégis ketté szedek egy-egy fejezetet, amit eredetileg egynek szántam, vagy éppen ellenkezőleg, összevonok kettőt.

Nem hiszem, hogy be tudnám fejezni a nyáron, de majd meglátjuk, hátha csoda történik, és mégis sikerül. Azt hiszem, hogy ez főként a lustaságomon múlik, szóval örülnék ha noszogatnátok :)

Hogy mi lesz a KH után? Biztosan tudjátok - már mondtam több mindenkinek is, a  facebookos csoportban is kiírtam -, hogy trilógiára tervezem. Ez a terv nem változott, viszont mielőtt elkezdeném a második részt írni, egy félév legalább el fog telni, mert ki akarom javítani az elsőt, és mást is szeretnék írni.

Rengeteg történetötlet van még a fejemben, de azt hiszem, ezekről korai még egy kicsit beszélni, majd részletesebben akkor fejtem ki, ha már csak két-három fejezet van hátra a KH-ból. Akkor majd összeszedem nektek, amik a legjobban foglalkoztatnak, és a segítségeteket kérem majd ahhoz, hogy melyiket kezdjem el írni. Jelenleg egy női főszereplős sárkányos akciódús, romantikus fantasy és egy férfi főszereplős sci-fi fantasy elemekkel, sok akcióval egy csipetnyi romantikával fűszerezve fészkelte be magát a legjobban a fejembe, de ez addig még simán megváltozhat.

Végezetül pedig egy jó hír a Leo rajongóknak: kezdhettek örülni, mert a következő fejezet Leo szemszöges lesz :D

friss

Frissítettem a Kék Harcost a szokásos helyeken. Merin például már lehet is olvasni, ugyanis rekordidő alatt engedélyezték a fejezetet :D

Ha újra lesz Mazsi, akkor természetesen oda is feltöltöm. Egyébként már kezdem észrevenni magamon az elvonási tüneteket XD

Lehet még szavazni, hogy kivel készüljön a következő interjú. Jelenleg toronymagasan Matt vezet, de még van idő megfordítani az állást :)

Tényleg, mit szólnátok ahhoz, ha készítenék egy új tesztet a szereplőkkel?

Egyszer írni fogok a sellőkről

Valamelyik nap láttam egy nagyon szép sellős könyvborítót, és elhatároztam, hogy írni fogok egy történetet, amikben sellők is fognak szerepelni. Konkrét ötletem még nincs, de ahogy magamat ismerem nem is olyan sokára lesz, de végül is még ráér, mivel most a Kék Harcosra koncentrálok.
Egyébként erről az ötletről nem csak az a borító tehet, ugyanis kiskoromban A kis hableány volt az egyik kedvenc mesém. Az Andersen félét mondjuk hét évesen túl depisnek találtam, de a disneysért teljesen oda voltam :D Meg úgy alapból nagyon érdekesnek találom a mitológiai alakjukat is.

A Kék Harcos olvasóinak üzenem, hogy már el kezdtem írni az új fejezetet, és nem kell félniük, ugyanis ettől az új mániámtól függetlenül még ugyanolyan sokat fogok foglalkozni a történettel. Plusz még ha el is kezdeném írni a sellőset, akkor se publikálnám, amíg a Kék Harcos utolsó fejezetét meg nem írtam :D