Állapotjelzés

Ez csak egy ilyen kis állapotjelzéses, nem túl sok értelme van poszt, de azért gondoltam, jelzem hogy állok az írással :)

Kábé fél órája befejeztem a következő fejezetet (a harmincharmadikat, szép palindrom szám :D). Ezt húgom nyaggatásának lehet köszönni, hiszen ahogy magamat ismerem, ha rajtam múlott volna, ellébecolom a semmivel az egész őszi szünetet (még meg is fenyegetett, hogyha nem írok, akkor lespoilerezi a Vámpírakadémiát, én meg utálom a spoilereket, szóval...). Úgy döntöttem, csak pénteken rakom fel, mert úgyis csak tíz napja frissítettem, és azt szeretném, hogy nagyjából azonos idő teljen el két fejezet feltöltése között, a következőről meg fogalmam sincs, mikor lesz kész, mivel tanulni is kéne, szombat-vasárnap meg nem leszek otthon. (Megyek Pestre Mazsi-talira, aztán meg barátnőmhöz :D)

A harmincharmadik fejezetről csak annyit, hogy nem túl hosszú, hat oldal. Eredetileg hosszabbra terveztem, NAGYON gonosz függővéggel, de kedves vagyok, és rövidebbre írtam, kevésbé gonosz befejezéssel XD

Ja, és képzeljétek, egyik kedves olvasómtól kaptam borítótervet, amit nagyon köszönök neki ♥

Végezetül egy kis részletecske a következő fejezetből:

"Az anyával folytatott rengeteg edzés után a mentális pajzsom a Képesség használata nélkül is erősebb, mint egy átlagos tehetségű Választottnak, így ha nem is érzékelik bennem a különleges erőt, nem tudhatják biztosan, van-e Képességem vagy sem. Ez az az ütőkártya, az ellenfeleimben keltett bizonytalanság, aminek köszönhettem, hogy Matt terve eddig nem fuccsolt be. A legrosszabb ellenfél nem az, aki iszonyatosan, minden képzeletet felülmúlóan erős Képességhasználó, hanem az, akiről nem vagy tisztában, az-e, mert ennek az információnak a hiányában nem tudsz megfelelő stratégiát felállítani ellene. Ebben a szituációban ez hatványozottan igaz."